A Stavatti Aerospace bemutatta az SM-39 Razor vadászgépet, amely rendkívül futurisztikus megjelenésével olyan, mintha egyenesen a Star Wars filmsorozatból lépett volna elő.
A Stavatti vadászgépe az Egyesült Államok Haditengerészetének F/A-XX Next Generation Air Dominance (NGAD) programjának egyik jelöltje, amely olyan típusokat kíván leváltani, mint az F/A-18E/F Super Hornet és az F-22 Raptor.
A New Atlas beszámolója szerint az NGAD kezdeményezés célja egy olyan rendszercsalád létrehozása, amely a hatodik generációs harci repülőgépek megalkotását és támogatását szolgálja. Ennek része az F/A-XX, amely a haditengerészet alternatívája az amerikai légierő F-47 vadászgépével szemben.
Míg a légierő elsősorban légi fölényre összpontosító repülőgépet szeretne, addig a haditengerészet olyan típust keres, amely képes felszíni célok elleni támadásokra, légi harcra és elektronikai hadviselési feladatokra.
A vadászgépnek emellett parancsnoki központként is kell működnie, hogy irányítani tudja a pilóta nélküli, együttműködő harci repülőgépek (CCA) raját, további fegyvereket és szenzorokat hordozva.
Eddig az F/A-XX fejlesztéséért folyó verseny a Boeing és a Northrop Grumman között zajlott, ám a Stavatti Aerospace az SM-39 Razor szuperszonikus vadászgép bemutatásával potenciális kihívóként lépett színre.
A vállalat által közzétett digitális látványtervek alapján az SM-39 Razor rendkívül futurisztikus kialakítású, három törzzsel, amelyek egy változtatható görbületű, konzolos szárnyhoz kapcsolódnak, egy integrált blended wing body szerkezetben.
Mindenekelőtt a Stavatti azzal került az élre, hogy állítása szerint a gép legnagyobb sebessége eléri a Mach 4-et, ami kétszerese a Boeing és a Northrop Grumman által javasolt repülőgépekének, miközben az úgynevezett szupercirkáló sebesség Mach 2,5.
Sajnos jelenleg a Stavatti legnagyobb akadálya a szkepticizmus lehet. A vállalat ambiciózus platformja számos kérdést vetett fel, különösen a sebességgel kapcsolatban. A bemutatót követően sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán képes lehet-e egy turbofan hajtómű elérni a Mach 4-es sebességet.
Ezzel párhuzamosan az is kérdésessé vált, hogy a szokatlan kialakítás képes-e kezelni a közel hiperszonikus sebességeket anélkül, hogy olyan lökéshullámokat hozna létre, amelyek elfojtják a levegőbeömlőket, vagy katasztrofális szerkezeti feszültségeket okoznának ott, ahol a lökéshullám-kúpok találkoznak.
Ráadásul az SM-39 Razor nem lenne különösebben lopakodó, mivel a repülőgép burkolata repülés közben akár 400 °C-ra is felmelegedhet, így az a leírások szerint egy „repülő fáklyává” válna.
Másodszor érdemes hangsúlyozni, hogy a Stavatti 1994-es piaci megjelenése óta egyetlen repülőgépet sem épített. A New York állambeli Niagara Fallsban székelő vállalat rendszeresen mutat be új repülőgép-koncepciókat, de eddig nem gyártott prototípust, és még kevésbé jutott el a sorozatgyártásig.
Végül fontos megemlíteni, hogy az amerikai haditengerészet nem erősítette meg a vállalat részvételét a versenyben, ugyanakkor a Stavatti hírneve akár hátrányt is jelenthet számára. Mindazonáltal az SM-39 komoly potenciállal rendelkezik – feltéve, hogy a cég képes lesz megvalósítani a terveit.
Fotók: Stavatti Aerospace. Ez a tartalom mesterséges intelligencia segítségével készült, és a szerkesztőség ellenőrizte.
