Az amerikai AdlerAerospace, amely pilóta nélküli légi járművekre (UAV) specializálódott, együttműködésre lépett a cseh TRL Drones vállalattal a TALOS-J és TALOS-E elfogódrón-rendszerek fejlesztésében.
A Defence Blog beszámolója szerint a TALOS családot úgy tervezték, hogy skálázható és többrétegű drónvédelmi rendszert biztosítson rakétaszintű teljesítménnyel, de alacsonyabb költséggel, emberi felügyelet mellett működő autonóm elfogással.
A kutatási és fejlesztési (R&D) folyamat az ukrajnai háború tapasztalataira épült, ahol a harctereket nagy számban gyors és olcsó pilóta nélküli légi fenyegetések uralják – mondta Wilhelm Meya, az AdlerAerospace vezérigazgatója és elnöke.
„Az ukrajnai harctéri tapasztalatok kulcsszerepet játszottak a TALOS fejlesztésében. A valós műveleti tanulságok – különösen a reakcióidő, a fenyegetések mennyisége és az elfogási geometria terén – közvetlenül formálták az elfogócsalád kialakítását” – mondta Meya.
Ezek alapján a TALOS sorozatot úgy tervezték, hogy kezelje az aktív harci környezetekben megfigyelt reakciósebességi és elfogási kihívásokat. „A TALOS nem laboratóriumi problémára készült – a jelenlegi harctéri körülményekre terveztük” – tette hozzá Meya.
Az AdlerAerospace a multirotoros koncepciók helyett rögzített szárnyú kialakítást választott a hatékonyság és az elfogási hatótávolság javítása érdekében. Az ilyen platformok lehetővé teszik az üzemeltetők számára, hogy a fenyegetéseket nagyobb távolságban fogják el a védett objektumoktól, miközben szélesebb lefedettségi területeket tartanak fenn.
„A rögzített szárny választását a küldetés hatékonysága és az elfogás mélysége indokolta. A modern [drónellenes rendszerben] a cél egyszerű: minél távolabb megsemmisíteni a fenyegetést, nem a fejünk fölött. A fizika számít – a sebesség és a hatótávolság döntési időt biztosít” – magyarázta Meya.
Az AdlerAerospace mindkét TALOS változatot egyszerre mutatta be, hogy támogassa a többrétegű védelmi megközelítést. A TALOS-J nagy sebességű és nagy távolságú elfogásokra optimalizált, ahol gyors reakció szükséges, míg a TALOS-E hosszabb ideig tartó műveletek során biztosít skálázható elfogási képességet.
A TALOS egy olyan időszakban jelenik meg, amikor az autonóm elfogódrónok a modern légvédelmi architektúra alapvető rétegévé válnak. „A tömeges drónhadviselés megváltoztatta az egyenletet – az elfogók autonómiája ma már szükségszerűség, nem választás” – zárta Meya.
Fotók: AdlerAerospace. Ez a tartalom mesterséges intelligencia segítségével készült, és a szerkesztőség ellenőrizte.
